A nemi szervek

A nemi szervek

A szeméremterületet általában úgy értjük, hogy a has alsó része a két csípő vagy comb között található. A szakmai világ itt különbséget tesz a szemérem (Regio pubica) és a nemi szervek (Regio genitalis) között. A szemérem a nemi szervek felett helyezkedik el a két ágyék között, és valójában az alsó hasrész része. A nemi terület a Regio pubica-val határos, és kiterjed az úgynevezett perineumra (gát). A férfiak és a nők esetében a nemi terület alapvetően különbözik a különféle külső nemi szervek szerint. A férfi külső nemi szervek képezik a végtagot és a herezacskót, míg a női külső nemi szervek a labia, a hüvelyi előcső és a csikló képezik. A nőkben a vulva kifejezés minden külső nemi szervre általános. A belső nemi szervekkel kölcsönhatásban a külső nemi szervek lehetővé teszik a természetes szaporodást.

Számos különféle betegség érintheti a nemi szervek körét, ezek közül elsősorban az ismert honvédő betegségeket, mint például szifilisz, gonorrhoea (gonorrhoea), chlamydia, nemi szemölcsök (condylomata acuminata), gombás fertőzéseket, humán papilloma vírusokkal vagy herpesz vírusokkal kapcsolatos fertőzéseket kell megemlíteni. A nem fertőző gyulladások, például makkgyulladás vagy balanitisz vagy a vulva gyulladása (vulvitis) szintén lehetséges tünetek a szemépség területén. Ezenkívül egyes paraziták, például a személes tetvek inkább a nemi területet fertőzik meg. Végül, de nem utolsósorban, a külső nemi szervek rákjai, például péniszkarcinóma vagy vulvasrák is előfordulhatnak.

A szemérem betegségei gyakran társulnak bőrirritációval és viszkető pénisz vagy hüvelyi viszketéssel. Ezen felül gyakran növekszik a hüvelyből történő ürítés vagy a péniszből történő kiválasztás, ami a belső nemi szervek egyidejű bevonására utal. A kenet laboratóriumi vizsgálata számos olyan fertőző betegség formáját meghatározhatja, amelyek viszonylag megbízhatóan befolyásolhatják a nemi területet. A vérvizsgálatok fontos információkat is nyújthatnak a meglévő fertőző betegségekről. Más betegségeket, például a nem fertőző gyulladást elsősorban a klinikai kép alapján azonosítanak. Olyan képalkotó módszereket, mint a szonográfia (ultrahang), a röntgen vagy a számítógépes tomográfia használják például a rosszindulatú szöveti változások meghatározására, bár nem szokatlan, hogy szöveti mintát (biopsziát) vesznek annak tisztázására.

A külső nemi szervek legtöbb betegsége esetében a modern orvoslás terápiás választ ad, amely készen áll a sikeres kezelés biztosítására. A betegség előrehaladott stádiumában történő terápia azonban általában sokkal nehezebb, ami a diagnosztizálás késlekedését, amelyet gyakran meg lehet állapítani a szégyen érzéséből, különösen problematikus. A szemémi panaszok esetén a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulni, nem utolsósorban a szexuális partnerre történő átadás elkerülése érdekében. (Fp)

Nemi szervek

Szerző és forrás információ



Videó: Hajdú nemi szervek #2